Perei Árpád TúravezetĹ‘ Honlapja

A Vasárnapi Ujság (1893. 09.10-i) cikke:
A B 0 R 0 S-S E B E SI NAGY NAPOK.
.

Az ez idei őszi hadgyakorlatok színtereiül Magyarországon az egymástól jó messzire eső Arad és Vas vármegyét választotta a
hadügyi kormány. Vasban Kõszeg, Aradban pedig Boros-Sebes lesz a fõhadiszállás, vagyis Ö Felsége, a király, megszálló helye. Itt is, amott is hónapok óta folynak az elõkészületek, hogy a legfõbb hadurat és fényes kíséretét a lehetõ legméltóbban fogadhassák s

különösen, hogy Ö Felségét a hódolat és tisztelet minden ragyogásával környezhessék. Vasmegyének aránylag kevesebb gondot okozott a koronás vendég ellátásának elõkészítése, mert Kõszeg, noha nem nagy és nem fényes város, már építkezésénél és fekvésénél fogva is könnyebben díszbe öltöztethetõ ilyen kivételes alkalomra, mint Boros - Sebes, e félreesõ kis mezõváros, melynek úgy építkezése, mint lakossága falusias egyszerûségû. De azért ezúttal nemcsak Arad vármegye, hanem Magyarország sem fog szégyent vallani Boros-Sebessel. A szerény helység földesura, a leggazdagabb és legmagyarabb fõurak egyike,
gróf Wenckheim Frigyes, szinte mesébe illõ varázslatot vitetett itt véghez, hogy a szeretett királynak ne csak kielégítõ szállást, hanem egészen kellemes tartózkodó helyet is teremtsen arra a három napra, melyet Boros-Sebesen és környékén szándékozik eltölteni.
Boros-Sebes Arad vármegyének az éjszakkeleti részén a Fehér-Körös völgyében, a Plesahegy alján fekszik, azon a ponton, a hol az
erdélyi havasok rengetegei közül aláereszkedõ völgy már mindinkább tágul, hogy rövid két mérfölddel alább széles nyílással egészen átolvadjon a végtelen Alföldbe.

A völgyet közre fogó hegyek itt már szelid emelkedésûek s föntebb erdõségekkel, alantabb pedig szép szõlõültetvényekkel boritvák. A hegység környezetének kiességét és tágasságát nem kevéssé emeli a Sebes-patak völgye, mely éjszak-kelet felõl épen ide nyilik s vizét a városka mellett a Fehér-Körösbe önti. A mintegy 1900 fõre menõ lakosságnak csak a kisebb fele magyar, a nagyobb fele oláhság. A helység a Sebes-patak jobb oldalán fekszik s közel 400 házból áll, melyek közt több csinosabb építésû is van. Legkiválóbb a városka alsó végén álló uradalmi udvarház, melyet nagy és diszes angol-kert környe z; átellenes ezzel a szolgabírói lak és a kaszinó épülete, míg odább, a Sebes partján az uradalom gazdasági és vasgyári épületei vannak ; bentebb a helységben sorra következik egymás ut án a református és az oláh templom, meg a r. kath. kápolna.

A városon kívül csinos és tágas pályaháza van az arad-csanádi vasútnak, melynek Boros-Sebes a végsõ állomása, újabban azonban ugyaninnen indul ki a 22 kilométer hosszú borossebes-menyházai helyi érdekû vasút is, melyet gr. Wenckheim Frigyes egészen saját költségén építtetett s mely csak a múlt aug. hó 12-dikén nyilt meg s adatott át a forgalomnak. A vasúti pályaháztól a városig, ott pedig a fõ utczán végig villamos lámpák szórnak éjjelenként nappali fényt már egy év óta. Ez szintén gr. Wenckheim Frigyes bõkezûségének köszönhetõ. A régi, virágzó bortermesztés a múlt század végén s a jelen elején aláhanyatlott, de 1828 óta telepített új ültetések folytán mind máig egyre emelkedik, sõt újra olyan tetemes, hogy megint eléggé igazolja a helység «Boros» melléknevét. A határ hegyes részeit rengeteg tölgy-, bükk- és cser-erdõk

borítják s nagyban hozzájárulnak a különösebben 1840 óta virágzó helyi vasipar emeléséhez, mely szintén áldásos jövedelem-forrása a lakosságnak. A helység közéletét nem kevéssé élénkíti az, hogy Boros-Sebes Aradmegye egyik járásának fõhelye, melyhez 48 község tartozik. E mellett az uradalmi tisztek és vasgyári hivatalnokok szép számúvá emelik a helységbeli értelmiséget. Boros-Sebes, mint uradalom, különösebben azóta virágzott föl, mióta jelenlegi földesura, gr. Wenckheim Frigyes birtokába került. Ez a rendkívül tevékeny fõúr nemcsak õsi nagy örökségeit tartja mintaszerû karban, hanem új szerzeményekkel is gyarapítja családja birtokait, és nemcsak ura nagy uradalmainak, hanem valóságos jóltevõje mindazon községeknek, a melyekre birtoklása kiterjed. Igen méltó volna õt olvasóinknak már csak ezért is bemutatnunk, de kétszeresen méltó most, midõn, mint Boros-Sebes földesura, a királyt õ fogadja itt háza vendégéül, olyan ideiglenes otthont ajánlván föl õ Felségének, mely hazánknak és nemzetünknek becsületet fog szerezni.
Gróf Wenckheim Frigyes még javakorbeli férfi. 1842. okt. 20-án született Olaszországban, Milanóban, hol atyja, gr. Wenckheim Károly, mint a Badeczky-huszárok kapitánya élt nejével, gr. Badeczky Friderikával, a híres táborszernagy leányával. Közép- és felsõiskolai tanulmányait Gyõrött, Budapesten és Pozsonyban végezte. Két évig joggyakornok volt a kir. táblán s 1866-ban ügyvédi vizsgálatot tett. Családi állása és jogi mûveltsége a politikai élet szereplõi közé vitte. 1878-tól 1881-ig Gyula város országos képviselõje volt, 1884 óta pedig a borosjenõi kerületet képviseli, s a nemzeti párthoz tartozik. A nyilvános pályáról gyakran haza
szólítják folyton gyarapodó uradalmainak és fõleg családjának érdekei, mert ö maga a fõvezetõje s intézõje mindennek, bár igen nagy és kipróbált tiszti személyzet foglalkozik a gazdaságokon, mely képes is, kész is volna õt a gazdálkodás gondjaitól megkímélni. Neki azonban nemcsak könnyítés nem kell, hanem egyre tûnõdik, egyre tervezget, hogy hol és mit lehetne újra meg újra javítani s tenni a közjó elõmozdítására. Wenckheim Frigyes gróf lS72-ben nõsült meg. Unokatestvérét, Wenckheim Krisztina grófnõt vette feleségül, azt a kiváló fõúri hölgyet, kit sorsa már 4 éves korában árvaságra juttatott, de egyszersmind olyan gyámok kezeire bízott, kik a roppant uradalmak örökösét, «az ország leggazdagabb árváját" — mint akkor nevezték — a leggondosabb és legszebb sikerû nevelésben részesítvén, elõmozdítóivá lettek annak, hogy a már természettõl kiváló tehetségekkel és páratlan nemes szívvel fölruházott leányka mindjárt, mihelyt rendelkezési jogát gyakorolhatta, oly dúsan osztogatta jótékonysága áldásait minden szép és nemes czélra, hogy egészen magára vonta a közfigyelme t. Mikor pedig unokatestvérével, kihez a rokoni köteléken kivül a legnagyobb szeretet is csatolta, házasságra lépe t t: életének ezt a fontos eseményét azzal tette örökre emlékezetessé, hogy lakómegyéjét, Békést, egy százezer forintos alapítványú megyei árvaházzal ajándékozta meg, ezen kivül a magyar írók segélyegyletének 10,000, a pesti vakok intézetének, a váczi siketnémák intézetének és a békésmegyei közkórháznak 4—4 ezer forint alapítványt adományozott. Jótékony adományai nagy számából ezúttal még csak azt a nagy alapítványát említjük föl, hogy a Békésmegye székhelyén, Gyulán felállítandó gymnáziumra a király koronázásának 25 éves jubileuma alkalmából ötvenezer

forint alapítványt tett, míg férje (1880-ban) 5000 forint ösztöndíjat alapított, melynek kamatja egy szegény jó tanulónak adassék.

A minden tekintetben összeillõ házasfelek közt a legszebb s legboldogabb családi élet fejlett ki, melyet a gondviselés hét gyermekkel (3 fiú, 4 leány) áldott meg, kik közül a legidõsebb, József gróf, az újabban alapított családi hitbizomány örököse, ez idõ szerint 17 éves. Az anyagiakban dúsgazdag család a lelki javakban is a leggazdagabbak egyikének mondható. Jóság, szeretet és boldogság tanyája az ó-kigyósi «tanya », melyben igaz, hazafias magyar szellem uralkodik nagyokban és kicsinyekben egyiránt.
Wenckheim Frigyes gróf csak a múlt évben vásárolta meg az 50 ezer holdat tevõ borossebesi uradalmat Waldstein gróf elõbbi birtokostól ; így még nem volt érkezése ez új birtokot egyéb uradalmai mintájára berendezni. De e rövid idõ alatt is nagyon átalakította BorosSebest. Az ott talált vashámort nagyszerû átalakításokkal rögtön a kor színvonalára emelte, az uradalom hivatalnoki karába és alkalmazottjai közé a Waldstein gróf ápolta cseh érzület helyett magyar szellemet vitt be; de, a mi szinte páratlan cselekedet, megajándékozta az országot a föntebb is említett 22 kilométer hosszú helyiérdekû vasúttal, melyet minden
országos és községi hozzájárulás nélkül saját erszényébõl építtetett s úgy személy-, mint teher-szállításra berendeztetett. Ez a vasút
nemcsak a mellékén esõ községek termékeinek a szállítását teszi lehetõvé, hanem egyúttal öszszeköttetésbe hoz a világgal egy eddig eldugott kincset, a menyházai (oláhosan: monyászai) fürdõt, melyet nagy gyógyító erejû vizeért s remek, vadregényes környezete miatt eddig is Gasteinnal hasonlítgattak össze a hozzá értõk. Ez a vasút olyan fejedelmi ajándék a közérdeknek, melyhez hasonlót alig találunk a vasútépítés t e r én. A boros-sebesi uradalmi épületek, melyek a maguk czéljára különben is kielégítõk voltak, nem kerültek még sorra az újítgatást illetõleg mindaddig, mig a hadgyakorlatok szintereinek megállapítása révén tudomásra nem jutott, hogy Boros-Sebest õ Felsége oda érkeztének szerencséje fogja érni. Wenckheim Frigyes gróf, a mint errõl értesült, rögtön sietett minden intézkedést megtenni, hogy a nagyon is egyszerû uradalmi udvarházat királyi szállássá varázsoltassa, a többi uradalmi épületet kellõ karba helyeztesse s általában az egész községet úgy kicsinosíttassa, hogy ott a király s a kíséretében leendõ fõherczegek és egyéb magas rangú vendégek elég jól érezhessék magukat. S hogy elmés leleményességével pa z ar bõkezûséget párosított, fennen bizonyítja az, hogy a rendelkezésére állott néhány hét alatt úgyszólván az egész városkát teljesén átalakíttatta. Az avult, magas földszinti udvariházban, — melyet a nép is csak nagyítva nevez kastély-nak, — fényesen kárpitozott és parkettezett, s fejedelmileg bútorozott termek támadtak, melyekhez villamos lámpák közt vezet föl a néhány fokú, de pompás lépcsõ. A ház melletti angol-kert viruló parkká változott; a százados fényük és tölgyek mellett gyönyörû déli növények csoportjai pompáznak; megkapó méltósággal magaslik ki a többi fa közül egy óriás kõrisfa, melynek 20 méternyi magas törzse oly egyenes és görcs nélküli, mint egy kifaragott kõoszlop; de még ennél is nagyobb ritkaság a vadas kert vén fája, egy állítólag hatszáz éves tölgy, melynek 12 méter a körülete és négy méter az átmérõje. A többi átalakított ur adalmi épületek közt legérdekesebb az a fõtiszti lak, melyben Sárossy Gyula költõnk született, kinek emlékezetét, e ház falába illesztve, egy feliratos kõtábla õrzi. Az udvarházén kivül ennek a háznak a képét is bemutatja lapunk jelen száma. Ebben a házban is a király kísérete lesz elszállásolva.
Boros-Sebesen Ö Felsége és kísérete számára 60 szobát kellett berendezni, s Wenckheim Frigyes gróf a saját épületeiben annyi szobát tudott elõállíttatni, hogy a helység házai közül csak a jegyzõ lakását, a református és róm. katholikus iskolát, meg az «Unió»-bank itteni képviselõjének a lakását volt szükség vendégszállásokká alakítani. Paradeyser Lajos fõszolgabíró házánál a
miniszterek lesznek szállva. Az egész városkában a legnagyobb tisztaságról és rendrõl gondoskodtak. Házak, udvarok, kertek utczák mind, mind ragyogni fognak a nagy napok alatt. Éjjel a helységbeli villamvilágításon kivül örömtüzek fognak égni a hegyeken, a király lakásával szemben álló hegy tetejérõl pedig egy hatalmas villamos fényszóró (reflektor) fogja beragyogni az egész vidéket.
agy érdekû látvány lesz a vendégekre nézve a rendkívüli gonddal újjított és berendezett vasgyár, mely évenként 300 vasúti teherkocsit megtöltõ vasat készít. Nyolczvan munkás és vasöntõ foglalkozik a gyárban, mely Arad, Szeged, Temesvár, Kolozsvár, sõt Budapest számára is gyárt rúd- és idomított vasat. Ezen a gyáron kivül van az uradalomnak márvány- és kõipara is. S mindez még csak kezdetnek mondható, mert az új földesúr mind napfényre fogja itt hozni a dús természetnek idáig rejtett kincseit. Nem hagyhatjuk említetlenül a városka kaszinó-épületét, melyet szintén fényesen átalakítottak, mivel annak a nagytermében lesznek az udvari ebédek. Boros-Sebestõl, a völgyön fölfelé, félórányira van a 3000 (4/5 részben oláh, 1/5 részben magyar) lakosú Dutyin (magyarosan: Bökény) mezõváros és járásbirósági székhely. Itt József fõherczeg és kísérete lesz szállva. A helység lakossága nagy lelkesedéssel készül a népszerû fõherczeg diszes fogadására. Említést érdemel e helységet illetõleg az, hogy itt van az országnak legnagyobb vizi-malma. Butyintól ismét fölfelé, de csak kis félórányira van Al-Csill 850 oláh és magyar lakosú község, hol Albrecht fõherczeg és kísérete fog lakni az Almay-féle kastélyban, melybõl gyönyörû szép erdõs hegyekre nyilik kilátá s. Szintén csak vagy félórányival fölebb van a Fehér-Körös balpartján Gurahoncz 500 (oláh s magyar) lakosú község, melyet az arad-csanádi vasúttársaság vasúti talpfa-páczoló gyártelepe, faeczet-gyára és nagy téglaégetõje tesz nevezetessé, s a vidék lakosságára nézve egyik legfontosabb keresetforrássá. A helység fölött meredõ erdõs hegyeken különféle siklók és iparvasútak apró vonatai járnak-kelnek olyan magasságokban is, melyek teljesen j á rha t a t l a tnoknak látszanak. Innen már világosan kivehetõk az erdélyrészi havasok. Gurahonczon is több vendég lesz szállva. íme, ez a pár mérföldnyi völgymélyedés az, melyben a hadgyakorlatok itteni része történni fog, s melyet a királyi látogatás minden bizonynyal nagy lépésre serkent a haladás és mûvelõdés terén nemcsak e rövid alkalomra, hanem a jövõre is.

B O R O S - S E B ES M Ú L T J A

A Dézna felõl folyó Sebes-patak torkolatától kissé keletre van az arad-csanádi vasút pályaháza, egyúttal éveken át végsõ állomása ennek a derék vállalatnak, mely 1881. szept. 7-én nyitotta meg a Boros-Sebest a tõle 28 kilométer távolságban levõ Boros-Jenõvel összekötõ vonalrészt. Ezt a haditekintetben is fontos két pontot már a rómaiak sem hanyagolták el. Mind a két helyen egy-egy elõbástya, propugnaculum, állott. Sebes helyén alkalmasint épen Ziridava feküdt, Daciának egyik városa, Zermizirgával (talán a mai Bulcscsal) ugyanazon hosszúság fok alatt, de a szélességnek 20 perczével odább éjszakra. Ez a két fok épen a mostani Berza, Boros-Sebes és Buttyin által alkotott háromszögben metszi egymást s úgy itt, körülbelül a Sebes-pataknak a Fejér-Körösbe való ömlésénél, mint védelemre különben is alkalmas ponton állt Ziridava, ha ugyan Ptolemaeus táblázatának hitelt adhatunk.
A kijelölt pont minden esetre fontos. Innen nyilt az út az aranybányákhoz, más részt pedig a Bököny- és Sebes-patak mentén az aradi ércztelepekhez. Éppen e vidéken találják a legtöbb római érmet, s a környéken római bányamûvelés nyomait sejtik. A Fejér-Körös völgyén fölfelé a bányákhoz rendes út vezetett. Boros-Sebes szomszédságában, Déznán, még fent a várromok közt is találtak római kapcsokat (fibulákat), ékszereket s érmeket; a közel levõ Fericze régi gör. kel. templomába római feliratos köveket falaztak be, stb. A vidék rómaiságának leghatározottabb bizonyságai mégis az u. n. római sánczok, vagy dáciai határvonalak.
Ezen limes dacicus fõvonalából kelet felé Kislaka táján egy szárnyvonal ágazott ki, s egészben délkeletnek tartva, Árkosig (Járkos) ért, hol egy jókora nagyságú négyszög gyaníttatja a régi castrumot. Alapvonalai az erdõben jól láthatók

Ignest (a régi Agnafalva) h a t á r án tovább menve Boros-Sebesnél és Buttyinnál (a régi Bökönynél) a Fejér-Körös mellett azon a tájékon enyészik el, hol t a l án a m ár említett Ziridava állott. Nyomát a Pilis-hegyen s a vele szemközt levõ 196 méter magas kopár Piliskén, általában pedig a Bolhád nevû erdõs hegységben még jól föl lehet ismerni. Árka nyugat felé mélyebb, Dácia
felõli oldalán ellenben az esõvíz által lehordott iszap már jócskán feltöltötte. A töltés alapja 8 koronája 2 mé t e r n y i; magassága 80, Pannónia felé esõ lejtõje 510, a dáciai 250, centiméter. Olyan méretek ezek, melyek többé-kevésbbé minden ponton egyeznek a vallumnak Palánkától Tihóig terjedõ, közel 400 kilométer hosszú s Torma Károly által szabatosan megmért vonalával.
A honfoglalás történetében szintén szerepeltetik ezt a vidéket mindazok, kik rosszul értették Béla király jegyzõjének azt az adatát, hogy a magyarok a Jószás-patakon fölfelé jutottak el Mén-Marót várához, Biharba. Föltéve, hogy a honfoglalók Szeghalom és Csökmõ tájától Gesztig az Ördögárka, Szalonta vidékétõl pedig a limes dacicus mentén haladva, annak Kislakon, Árkoson és Boros-Sebesen át máig is látható vonala mellett (mint Szabó Károly és Kápolnay ezredes vélte) valóban eljutottak oda, hol ez a
limes végzõdni látszik, t. i. a Jószáspatak torkolatáig, a mai Aradmegyébe: minden további találgatás megakad azon a tényen, hogy a Jószás mellett fölfelé soha sem vezetett út Biharba. Sebes vidékét tehát ki kell hagynunk a honfoglalásnak eléggé még úgy sem tisztázott történetébõl. Nem ösmerjük Sebesnek a középkorban való szereplését sem. Figyelmet érdemel azonban, hogy mindjárt elsõ feltûnésekor nagyobb helységei közé sorolják Zarándvármegyének. Ugyanis mezõvárosnak írják 1552-ben I. Ferdinánd adománylevelében, és 1553-ban, midõn az esztergomi káptalan a temesvári hõs, Losonczy István leányait, Fruz s inát és Annát birtokukba beiktatta. Ha egész terjedelmében ösmernõk azt az adománylevelet, melylyel Zsigmond király 1387-ben Losonczy István és László bánoknak adományozta Boros-Jenõ és Dézna várak uradalmait, megtalálnók benne a hozzájuk tartozó Sebes nevét. Annyi kétségtelen, hogy 1387 óta a Losonczyak óriási ur ada lmába volt keblezve. 1552-ben már uradalmi fõhely (caput dominii), a mennyiben Bököny (Buttyin) mezõváros és Tótvidéke számos faluval együtt hozzátartozott. 1566-ban, Jenõvel és Gyulával együtt,
Boros-Sebes is behódolt a töröknek, s ez idõtõl kezdve, Khalil bégnek 1574. évi defteré szerint, a jenei 'szandsák-bég alatt álló déznai vár bégje húzta jövedelmeit. A magyar urak azonban ebben nem igen akartak megnyugodni. 1576-ban Pap György tizenketted magával "Sebes nevû várast megdúlta és a szegény népnek marháját" elvitette; aki fõ volt a varasban, annak fejét
vétette. Byen nagy kegyetlenséget cselekedett — írta a temesvári basa — a szegény népen, kirõl én nekem panaszolkodtak.»
Jenõ és Dézna várai 1596-ban felszabadulván a török ura lom alól, Sebes mezõváros is magyar.földesurat kapott. Báthory Zsigmond fejedelem 1597-ben a hûtelen Kendy Ferencznek minden jószágát, többi közt Deszni várát Sebes mezõ-várossal s 47 egész faluval, valamint 3 reszjószággal és 7 pusztával, a vasbányakkal es hõforrásokkal együtt gönczruszkai Kornis Gaspár tanácsúrnak ajándékozta. Az új földesurat a váradi káptalan vizsgálóbiztosai (requisitorai) még abban az esztendõben beiktatták. 1601-ben azonban szalontai Toldy Istvánt is boldogította a fejedelem egy sebesi részjószággal, azonkívül még 95 különbözõ birtokkal s 1602-ben ot is beiktatta a fejérvári káptalan. Zsigmond fejedelem teljes bukásával Toldy elvesztette Komis azonban egyelõre még megtartotta birtokát. 1612-ben ugyan õt is számûzte és javaitól megfosztotta Báthory Gábor; de az új földesurak
sem voltak szerencsésebbek. 1612-ben Bethlen Gábor, ennek "hûtelen volta miatt" meg azon évben nagymegyeri Keresztesy Pál kapta, a ki Báthory Gábor bukásával 1614-ben hiaba tiltakozott az ellen, hogy a felülkerekedett Bethlen Gábor fejedelem Deszni uradalmával együtt ezt a várost is visszaadja régi földesurának, Kornis Gáspárnak. Bethlen nem is adta vissza azonnal, hanem elõbb 1614-ben 3000 magyar forinton Rhédey Pálnak vetette zálogba. Rhédeytõl azonban — valószínûleg egyezség következtében — pár hónap múlva ismét Komis Gáspá r é lett a város.melyet fia, Zsigmond, 1633-ban, és pedig 39 egész faluval s több kisebb birtokkal együtt, új adományul nyert I. Rákóczy Györgytõl. Komis Zsigmond öcscse és örököse, Ferencz, 1649—1655-ben perelt is e miatt Keresztesy Ferenczczel, ki szintén jogot tartott Sebeshez és a többi jószághoz. De tárgytalan lett ez a pör, midõn 1658 szeptemberében Boros-Jenõ és vele az egész vidék ismét török kézre került, s ott is maradt mindaddig, mig 1693-ban a keresztények vissza nem vették. Ettõl kezdve mint kincstári birtok tengõdött a kis város, melynek lakosai még mindig jobbadán kálvinista magyarok voltak. Elsõ ismert prédikátoruk, Balogi Gergely 1712-ben irta alá a makai esperesség törvényeit. O volt még a pap, mikor 1726-ban s újabban 1732-ben III. Károly király Modena, Beggio s Mirandola herczegének, Correggio fejedelmének, Este õrgrófjának, «kedves unokatestvérének», Rinaldó-nak (Rajnáidnak) adományozta ezt a községet összesen 200 faluval és pusztával együtt, úgy, hogy Rinaldo herczeg, a rácz katonai határõrség területét kivéve, ura lett majdnem az egész Zarándmegyének s Aradmegye egy részének. Mikor azonban Rinaldónak 1737-ben történt halála után III. Ferencz lépett a modenai trónra s az osztrák örökösödés ügyében mindjárt szövetkezett a spanyolokkal, Mária Terézia megfosztotta õt magyarországi javaitól. Ezeket az 1748-ban Aachenben kötött béke értelmében visszakapta ugyan, de kevés ideig intézhette azok kezelését, mert III Ferencz fia, II. Rinaldó, utóbb más olaszországi jószágokkal cserélte el magyarországi uradalmait.

A városka, mely 1732-ben már csak 90 írt adót fizetett, igen lassan heverte ki a török hódítások idejében való pusztulását. Prédikátorai, Sikó Ferencz, Fogarasy István, Tóth István, Szilágyi János, stb. szomorúan láthatták nemzedékrõl-nemzedékre, mint veszt ottan tért a magyarság. 1774-ben Mária Terézia s 1783-ban I I. József már nemcsak nekik, hanem a görög
keletieknek is megengedte, hogy templomaikat újraépítsék. 1784-ben rossz helyre menekült ide a lázadó oláhok elõl Jancsó András kristyóri prédikátor, hogy ennek parochiáján folytassa mûködését, mert a g.-keletiek sebesi protopó-pája is a lázadókkal t a r tott s e miatt elfogatta, s báró Petras alezredes az aradi börtönbe kísértette. A vád különben az volt, hogy a borossebesi helvét hitvallású magyarokat a görög nem egyesült hitre akarta téríteni, biztatván õket, hogy abban az esetben nem lesz bántódásuk a fölkelõk részérõl. Ugyanazon év augusztusában Aradvármegye — melybe Mária Terézia Zaránd nyugati részével együtt ezt a várost is még
1745-ben bekebelezte — Boros - Sebesen hirdette ki 21 oláh rablónak azt a kegyelmet, melyet I I. József a megye közbenjárására aug. 3-án a legsajátságosabb körülmények közt adott Forray András aradi alispán elrablóinak. ûgy látszik, Gersics Péter protopópa is tisztázta magát a vádak alól, s azt a 21 oláhot s aug. 19-én az újabb 19-et épen õ eskette föl hûségre. Ebbõl az idõbõl, 1786-ból való az elsõ hivatalos adat is, hogy Sebes határában a lakosok engedélyt kértek vasérczek kutatására, de két
ségkívül foglalkoztak ily kutatásokkal, rendszertelen bányászattal s a vas feldolgozásával már századok elõtt is. Ez az adat tehát voltakép csak az újabbb lendületet jelenti. Különösen 1840 óta újabb irányban folytatták a vasgyártást, mely most 8—9 ezer métermázsa hengerezett vasat állít elõ. Figyelmet érdemel különben egy más, de szerencsétlen végû iparvállalat is. 1806-ban ugyanis Thuróczy Taddé kamarai ispán, Egyed Gábor, Hrabovszky Béla béli tiszttartó és Lupes számtartó szódagyárat állítottak
Sebesen. A gyár igazgatója, Székely Mihály ellen azonban az ausztriai kereskedelmi törvényszék már a következõ évben végrehajtást rendelt el 71,000 frt erejéig; 1808 októberében az igazgató megjelent ugyan Váradon, hogy számadást adjon sáfárkodásáról; a gyárról azonban nincs többé szó s így a kísérlet, úgy látszik, meghiúsult.
Épen az alapítás esztendejében, 1806-ban történt, hogy Németországban levõ javait gróf Kónigsegg-Rothmifels József elcserélte BorosSebes mezõvárosért s a hozzá tartozó 21 faluért. 1810. július 16—18-án nagy fénynyel iktatták be az új földesurat, 1807 óta Aradmegyének is táblabíráját, ki az elsõ napon 260 vendéget látott el asztalánál. Szeptember 5-én azonban már elhunyt a birtokszerzõ; utódai Königsegg János és Zsigmond lettek, kiket 1814 május 31-tõl június 2-áig szintén ünnepélyesen vezet
tek be. Egyik fõtisztjöknek, Sárosy Lajosnak a fia Sárosy Gyula, a költõ, kinek szülõházát, hol 1816. febr. 12-én pillantotta meg elõször a napvilágot, 1890-ben emléktáblával jelölte meg az a r adi Kölcsey-egyesület. Gróf Königseggék építették azt az udvarházat, mely a mostani hadgyakorlatok alkalmával a király õ felségének szállásául fog szolgálni s 1837-ben gr. Königsegg János emeltette a városka egyetlen kath. kápolnáját. A Königsegg-család azonban a 62,000 holdnyi boros-sebesi uradalmat 800,000 ezüst forinton már 1848-ban eladta gróf Waldstein- Wartenburg Keresztélynek, ennek fia, Ernõ pedig 1891-ben gróf Wenckheim Frigyesnek. A városka, melynek félezred év (1387—1893) alatt 11 földesúri családja volt, kebelében a tizenegyediknek idejében üdvözli elõször Magyarország királyát. Nagyobb fényt nem látott, nagyobb ünnepet nem ült soha. Adja Isten, hogy fejlõdésében ez az ünnep igaz boldogságnak új korszakát nyissa meg!
MÁRKI SÁNDOR